Személyes önismereti utam

Belső tükör

Vannak dolgok, amelyeket nehéz szavakba önteni –  annyira mélyek, annyira rétegzettek... mégis most megpróbálom.

Ez az írás a személyes belső utazásom lenyomata, ahol sebekből igazgyöngy, kérdésekből bizonyosság, kapaszkodásból önátadás születik. 

Ha itt vagy, talán benned is él a vágy, hogy mélyebbre láss önmagadban. Engedd, hogy ez a tükör most megmutassa, ami már ott van benned, és a szavak helyett az érzéseid vezessenek.

Az Igazgyöngy úton

Aki már benne vagy egy ideje az önismereti munkában, jól tudja, hogy sokszor a jelen problémái mélyen a múltban gyökereznek. 

Ha önismereti utunkon haladva kellő elszántsággal és kitartással végezzük a belső munkálatokat, egyszer eljutunk arra a nyugvópontra, amikor már nem csak ésszel értjük meg a múlt történéseit, hanem az átalakulás az érzelemvilágunkban is megtörténik. 

Ekkor már nem sajnáljuk magunkat a múlt történései miatt, és már nem haragszunk azokra, akik egykor nem tudtak mást adni nekünk. A saját érdekünkben megértettük, elfogadtuk, megbocsátottuk mindazt, ami történt. 

Ennek az elkötelezett önmunkának a legértékesebb ajándéka az a folyamat, amikor a megélt nehézségek rétegei alól felszínre engedjük lelkünk mélyén csiszolódott igazgyöngyöt. 

Ez nem magától értetődő, hanem egy türelmet, alázatot és bátorságot igénylő belső utazás eredménye. Most az ezen az úton tapasztalt személyes megéléseimet szeretném megosztani veled, melyek segítő munkám alappillérei is egyben.

Az önátadás áldásai 

Ami mindvégig segített engem, az annak a meglátása, hogy mi az, amit nekem kell mindenképpen beletennem az önmunkába és mikor kell átadnom az adott problémát az Istenimnek, mert elérkeztem emberi korlátaimhoz. 

Ekkor csodálatos módon el is indulhatott a kegyelem. A nagyobb változás nem mindig azonnal történt meg. Volt, amikor több időbe telt, mert addig még sok kisebb blokkot kellett kioldozgatnom magamból, hogy helye legyen a szépnek és az újnak. 

A hitem mindig megmaradt, hogy lehetséges megkapnom azt, amiért imádkoztam, amiért elvégeztem a belső munkálatokat. Eközben az Istenimmel kézen fogva oldottuk ki a felszínre kerülő negatív programjaimat, limitáló mintáimat. Betekintést kaptam azokba az előző életeimbe, ahonnan önkorlátozó programokat hoztam és megláthattam, miként futottak ezek végig jelen életemben, egészen gyermekkoromtól kezdve. 

A hosszú évek tudatosan megélt belső utazásai nyomán mára egy igen átfogó térképpel rendelkezem önmagam működéséről. Tudom jól mekkora belefektetett munka van abban, ahol most tartok, és nem csak ezért tudom ma már nagyra becsülni magam. Mindez valódi lelki erő a kezemben, ami komoly és hathatós tapasztalati tudással is társul.

Pontosan azt kaptam, ami a fejlődésemet szolgálta

Az az elkötelezett belső munkafolyamat, amely során lépésről lépésre kiemelkedtem a korlátozó negatív programozottságomból és mintáimból olyan empirikus ismereteket adott nekem az élethez, melyekkel e munka nélkül ma nem rendelkeznék. 

Annak a tapasztalását, hogy belső állapotom mennyire erőteljesen hat arra, hogyan érzékelem a külvilágot. És amint sikerül megváltoztatni a belső állapotomat, megváltozik a külvilág megtapasztalásának a minősége is. Tudom, hogy ez lehetséges, ha megteszünk érte minden tőlünk telhetőt és ha elérkezik az ideje, hálás szívvel megpihenünk az önátadásban. 

Felismertem azt, hogy nem kell mindent tudnom, mert amire most szükségem van, az a rendelkezésemre áll, és a tudatosság végtelen tágulásában, s az Isteni Intelligencia irányítása alatt a legmegfelelőbb időben érkeznek meg a szükséges útmutatások. Sok mindenben tudatossá váltam arra, hogy mi miért történik velem, sokszor szinte azonnali válaszokkal.

Rejtett értékeink megtalálása egy lehetséges út önmagunk szeretetéhez

Az áldozati szerepet tudatossággá formálni rendkívül felszabadító folyamat. Hálás vagyok, hogy közben egyre inkább felszínre tudom engedni lelkem igazgyöngyét. 

Ha megtaláljuk magunkban ezt a kiapadhatatlan forrást, elkezdjük végre igazán szeretni és nagyra becsülni azt, akik valójában vagyunk.

Mély hálám az Istenim felé, aki megmutatta, hogy lelkem igazgyöngye az alázat életem tanításai előtt. A türelem önmagamhoz és a fejlődésemhez. A múlt egyre teljesebb elfogadása. Annak felismerése, hogy lehetséges megbocsátani – ha kell, akkor önmagamnak is. Annak a bizonyossága, hogy akkor is van kiút, amikor nem látom azt előre. Annak a békéje, hogy nem az érzéseim vagyok. Nem a gondolataim vagyok. És nem a történetem vagyok.

A kegyelem útját választottam

Óriási áldás eljutni idáig és elfogadni, hogy minden a maga idejében érkezik meg az életben. E közben felfedezhettem azokat az erényeket, amelyekre kizárólag a személyes történetemet átélve tudtam szert tenni. Ezek ma már olyan útjelző táblák, melyek az élet legnagyobb viharaiban sem hagyják elveszni a lelkemet.

Azt nem tudom megmondani, hogy mindezt egyedül el lehet-e elérni. Én csak a kegyelem útját ismerem, amin a Jóisten végig fogta a kezemet. Az általa kijelölt ösvényen kísérlek téged is, ha ez a szerető, gondoskodó közös jó barátunk hozzám irányít.

Egész eddigi életutam a segítő pályára készített fel

Önismereti utazásom számtalan áldása segítő munkám esszenciális magját képezi. Amellett, hogy folyamatosan képzem magam, ez a tapasztalati tudás ott van bennem vezérfonalként akkor is, amikor másokat kísérek. 

Mindezt szeretném továbbadni azoknak, akik megtisztelnek bizalmukkal.

Ma már tudom, hogy az én utam nem csupán magamhoz vitt közelebb, hanem ahhoz is, hogy másokat kísérhessek a sajátjukon. Nagy ajándék számomra, hogy közben minden egyes találkozás emlékeztet arra: mindannyiunk legszentebb feladata az, hogy önmagunk legyünk.