Végül csak a szeretet marad

2026.07.09

Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló szerettünket, kezdetben nem marad más utána, mint a gyász fájdalma, a hiány tapasztalása. Nincs már velünk az, akit annyira szerettünk és egyetlen dolog marad: a mély szomorúság e miatt. Lehet, hogy sokáig ragaszkodunk ehhez a szomorúsághoz, mert ez az utolsó kapaszkodó ami még velünk maradt.

Aztán egyszer eljutunk a gyász folyamatában arra a pontra, amikor – talán már sokadjára – megkapjuk azt a felismerést, hogy a halál, ahogyan eddig tapasztaltuk, csupán egy illúzió. A halál nem más, mint egyik síkból átkelni a másikba. És amikor ez élő tapasztalássá válik, akkor azt is meglátjuk, hogy a halál semmi több ennél számunkra, akik itt maradtunk. Akik eltávoztak, azon a helyen folytatják tovább az útjukat, mi pedig itt.

Kutyusaim távozása után eltelt pár nehéz hónap, mire a valóságommá vált, hogy minden más, csak illúzió. 

Egy nagyon egyszerű példán keresztül kaptam meg ezt a felismerést: amikor ketten vagyunk valakivel egy szobában, és a másik átmegy a szomszéd szobába, és becsukja maga mögött az ajtót, nem sírunk, nem szomorkodunk miatta. Tudjuk, hogy ő csak átment egy másik szobába.

Ugyanígy van azokkal a szeretteinkkel is, akik átléptek egy másik síkba. Mi nem tudunk odamenni, és ők se jönnek ide, ahol mi vagyunk. De a kapu, ott van kettőnk között, és bármikor találkozhatunk ott az átjárónál. Nem lettünk örökre elválasztva egymástól. 

És amikor ez szívbéli megtapasztalássá válik, akkor megérkezik annak a békéje, hogy csak a szeretet maradt utánuk. Akkor meglátjuk újra a Jóisten szeretetét azoknak a szemében, akik már máshol vannak. És biztosan tudjuk azt, hogy léteznek tovább.

Isten veletek bundás barátaim. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek az életemet ez alatt a csodálatos néhány év alatt, amíg a mestereim voltatok. És köszönöm, hogy szerethetlek benneteket az örökkévalóságban.    

Szeretettel,
Gábor Diána 



Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében, a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm!

Share