A múlt érzelmi lenyomatai a jelenben
A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el… te a jelenben élsz.
Nagyon sokan foglalkoznak ezzel a témával, ami természetes, hiszen megkerülhetetlen állomása a lélekfejlődésnek, felébredésnek, hogy ennek a valósága élő tapasztalássá váljon. Én most abból az aspektusból közelítem meg ezt a témát, ahogyan Isteni mesterem közvetlenül megmutatta ezt a számomra.
Épp benne voltam egy nehéz, lehúzó érzelmi spirálban és kértem mesterem segítségét, hogy gyorsan ki tudjak emelkedni ebből az állapotból. És ekkor ez a felismerés érkezett: ez nem a valóság! Csupán az érzelmi lenyomatokat tapasztalom.
Tudni kell, hogy ilyenkor megérkezik ennek a tanításnak a szerteágazó energetikai csomagja is, így akkor egyetlen pillanat alatt valóban ki is tudtam emelkedni a szenvedés állapotából. Később, amikor egy hasonló nehéz megtapasztalásom volt és elhatalmasodtak volna a lehúzó érzések, elég volt már csak ennyit mondanom magamnak: ez nem a valóság! És újra a középpontomba kerültem.
Kíváncsi természetem és soha szűnni nem akaró fejlődési vágyam számos kérdést vetett fel bennem ezzel kapcsolatban, így gyorsan el is indult a már említett energetikai csomag kibontakozása.
Most szeretném átadni neked a személyes megtapasztalásomat arról, hogy mit is jelent számomra, hogy egy lehúzó érzés miatt tapasztalt szenvedés nem a valóság.
Fájdalmas érzéseink, a nem felébredett állapotokban adott reakcióink egy történésre. Tehát egy adott eseményre adott érzelmi reakció. Ezzel szemben felébredett állapotban az elme folyamatos zavaró közbeavatkozása nélkül, tisztán látjuk azt ami van. Nem fűzünk hozzá semmit, nincs jelen félelem, megbántódás, szégyen, bűntudat és más negatív érzelem, hanem a dolgok elfogadása van.
Amikor a múltban nem felébredettként elszenvedünk egy sérülést, és az nem kerül kioldásra, a jelen életünkben is bizonyos események be tudják kapcsolni, és aktiválni az akkor keletkezett érzelmi tölteteteket. Ez a folyamat csupán a múltban adott érzelmi reakció lenyomatának a jelenben történő megtapasztalása.
Az adott esemény már évekkel, vagy akár évtizedekkel ezelőtt történt, de az akkor keletkezett érzelmi lenyomat ott maradt. A valóság az, hogy ezt az érzelmi lenyomatot tapasztaljuk ilyenkor. Egyedül a megtapasztalás ténye a valóság, ami se pozitív, se negatív töltéssel nem rendelkezik, hanem csak van.
A puszta megtapasztalás és az érzelmek szétválasztási pontja a felébredés kezdő lépcsőfoka. Az a pillanat, amikor felismered az elme természetét. Azt, hogy, mindenre reagál. Nincs benne elfogadás. Tele van ítélkezéssel, haraggal és félelemmel. Ez az elme tevékenysége. És amikor ezt meglátod, ott a kiugrási pont ebből az alacsonyabb tudatosságból, hogy magasabb perspektívából láthass rá minderre.
Ekkor válik élő tapasztalássá, hogy a múlt már elmúlt és soha többet nem tér vissza. Az egyetlen valóság az, ami a jelen pillanatban történik.
Ha van benned nyitottság, kérheted az Isteni áldását, hogy mindezt meg tudd tapasztalni és csak tedd a kezeid befogadó pózba, s fogadd az áldást a megértésre.
Láthatjuk, hogy nem maga az érzés mutatja meg feltétlenül a jelen valóságát. A valóság az, hogy amikor tapasztalunk egy érzést, az lehet, hogy egy régi seb belobbanásából fakad. És ez csak van. Megtapasztalunk valamit. És ez a megértés segít, hogy elkezdjenek kioldódni azok a régi fájdalmas érzések, amelyek aktiválódtak.
Tudom, hogy amikor épp egy ilyen fájó érzelmi töltetet tapasztalunk, ez nem tűnik ennyire egyszerűnek, de csupán azért nem, mert az elménk beránt abba a spirálba, amiről minden áron el akarja hitetni velünk, hogy az a valóság. Éppen ezt kell meglátni és akkor tisztán felragyog annak az igazsága, hogy a szenvedés nem a valóság. Ez csupán valaminek a megtapasztalása.
És ekkor megérkezel a jelen pillanatba, és éberen szemléled a tapasztalást. Ez a jelen pillanat nem egy konstans, hanem egy folyamatosan történő áramlás. Amikor belekerülsz a jelenbe, elkezdesz egyik pillanatból a másikba áramolni.
Ha szeretnéd, kérlek kezdj el figyelni mindent ami most ebben a pillanatban körülvesz téged. Figyeld közben, hogy mit érzel magadban. Békét, elfogadást? A jelenben vagy. És ez koránt sem egy passzivitás, mert ha cselekvésre van szükség, akkor a belső középpontoddal kapcsolódva, nem reagálni fogsz, hanem cselekedni.
Megérkeztél a jelenbe és összekapcsolódtál az élet szentségével. Vidd magaddal ennek a békéjét és add tovább, amerre jársz.
Szeretettel,
Gábor Diána
Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében, a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm! :)