Engedd el a kontrollt, és tapasztald meg az erőt
Van egy erő, amely tőlünk függetlenül, mégis rajtunk keresztül szeretne megnyilvánulni. Egy erő, ami ott van mindenhol körülötted is. Te is érezhetted már ezt az erőt, amikor elengedted a kontrollt és csak cselekedtél. Vezetve voltál az erő által és tisztán, szeretettel, békével és minden gondolat nélkül, csak cselekedtél.
Nem is kell nevén nevezni ezt az erőt, a vezettetést, hiszen tudjuk, hogy amikor átadjuk neki az irányítást, csodák történhetnek. A hétköznapi élet egy szempillantás alatt ünneppé varázsolódik. Amikor mi magunk vagyunk a cselekvés, elengedve a cselekvőt.
Ünnep ez a szívünkben, hiszen ekkor összeolvadunk azzal az erővel, amely erre a világra hívott minket, s nyilvánul meg rajunk keresztül. Amikor megszűnik az az elképzelés, hogy te ki vagy és mit tehetsz, ennek a szabadságában engeded szíved kinyílását a tetteidben.
Ekkor csak az áramlás van, és te magad vagy ez az áramlás.
A kontrollt csak akkor engedhetjük el, ha megszűnik a ragaszkodás ahhoz az elképzeléshez, akinek önmagunkat gondoljuk. Ezek a koncepciók megfosztanak a lét magasabb minőségű megtapasztalásától.
Ameddig gondoljuk magunkat valakinek, addig csak annak a valakinek a szemüvegén keresztül tudunk tapasztalni. Mekkora az a világ, amit ezen a szűk keresztmetszeten keresztül tudunk megtapasztalni belőle? Vajon a többiek milyennek látják a világot? Ezen elképzelések metszéspontja a játszmáink színtere. Valóban csupán ennyiről szólna az élet? Az emberi játszmákról? És hogyan válhat ünneppé az, ami ennyire emberi, tele kétségekkel, összehasonlítással, ítélkezéssel, bizalmatlansággal...
Elég csupán annak a hite, hogy lehet másképp is. Azt nem kell előre tudni, hogyan, csak engedni ami jön.
Itt van körülöttünk ez a végtelen tér, amelyhez bárki, bármikor kapcsolódhat. Ebben a térben akadály nélkül fel tudnak oldódni az emberi korlátozó tényezők, egós nézetek. Itt feloldódhat a kontroll is, amit mindezen nézetek tesznek szükségessé. Az, hogy folyamatosan védekezni kell, mert ki tudja honnan jön a támadás. Folyamatosan ítélkezni kell, mert ezzel saját magunkat mentjük fel. És irányítani kell, mert különben mások irányítanak bennünket…
Ezek az illúziók elválasztanak attól, hogy az életet teljes valójában tapasztaljuk, annak minden szentségével, áldásával.
Mindannyian egyedi módon tudunk kapcsolódni ehhez a végtelen, szeretetteljes térhez. Ha érzed a hívást arra, hogy elengedve a kontrollt megnyílj ennek az erőnek, kérlek csendesedj el, és kérd az Isteni áldást a megtapasztalásra.
Áldás
Hatalmas öröm számomra, amikor mások tapasztalatait olvashatom az ő személyes kapcsolódásukról. Ha szeretnéd megosztani velem az élményedet, itt megteheted.
Hálás szívvel fogadok minden megosztást!
Szeretettel,
Gábor Diána
Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében, a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm!