Amikor a vágy szabaddá tesz
A vágyban van valami különös kettősség: egyszerre mutat rá arra, ami még nincs jelen az életünkben, és arra is, ami igazán fontos a szívünknek. Amikor vágyunk valamire, talán még nem is tudjuk pontosan elképzelni, milyen lesz, amikor teljesül. Csak érezzük legbelül, hogy valamit nagyon szeretnénk.
Mindannyiunkban élhetnek olyan vágyak, amelyek valamiért nem tudtak eddig beteljesülni. Megteszünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy elérjük a célunkat, de ahogy telik az idő, akár hónapok vagy évek, a vágy melengető érzését lassan felváltja a beteljesületlenségből fakadó belső feszültség.
Az egyik oldalon ott van mindaz, amit a hiány miatt érzünk: nyugtalanság, bizonytalanság, elkeseredettség. A másik oldalon pedig elképzelünk egy állapotot, amelyben a beteljesülés pillanatában mindez elcsendesedik. Ám a vágy és annak teljesülése közötti térben az idő előrehaladtával egyre nagyobb feszültség sűrűsödik össze. Így lassan már nem a vágy reményteli érzését, hanem egyre inkább a beteljesülés hiányát tapasztaljuk.
Sokan ekkor adják fel, hogy megszabaduljanak ettől a feszítő érzéstől, és ezzel elengedik a vágyuk tárgyát is. Mások tovább küzdenek, bár az akadályok, amelyek útközben eléjük gördültek, lassan megmászhatatlan szikláknak tűnnek…
És amikor eljutunk arra a pontra, hogy még mindig nagyon szeretnénk, ha teljesülne a vágyunk, de már valóban mindent megtettünk érte, amit csak lehetséges, megállunk. Veszünk egy nagy levegőt, és talán azt fogjuk látni, hogy időközben eltávolodtunk egy olyan részünktől, amelyből ez a hiányérzet fakad. Ekkor elindulunk vissza önmagunkhoz, és fontos kérdéseket teszünk fel.
Honnan ered az a hiányérzet, amelyet ez a beteljesületlen vágy ébresztett fel bennünk? Honnan olyan ismerős ez a szorító érzés a mellkasunkban? És miért érezzük, hogy talán soha nem teljesülhet az, amit ennyire szeretnénk?
Ahogy haladunk visszafelé az időben, sorban bevillanhatnak életünk idevágó eseményei. És lehetséges, hogy ezek a kérdések megszólaltatják a bennünk élő gyermeket is, aki ebben a figyelemben végre elmondhatja, mi az, amit egykor nem kapott meg. Ahogy szeretettel meghallgatjuk és megértjük őt, gyermeki énünk is gyógyulhat, mi pedig elmozdulhatunk abból a belső állapotból, amelyet talán a jelenben is tapasztalunk.
Ekkor megélhetjük annak szabadságát, hogy természetes dolog vágyakozni, miközben a boldogulásunk és a belső békénk nem feltétlenül függ attól, hogy valóban életünk részévé válik-e az, amire olyan régóta vágyunk.
Már nem vagyunk gyermekek, és felnőttként képesek vagyunk arra, hogy saját lelki békénk érdekében elengedjük a görcsös ragaszkodást valamihez, ami lassan már bennünket emészt fel.
Van ebben egy gyönyörű paradoxon. A vágy elindít valami szívünknek kedves felé, a ragaszkodás elengedése pedig szabaddá tesz attól, hogy feltétlenül el kelljen érnünk azt. Ennek békéje nem a vágy ellentéte, hanem az az állapot, amelyben már nem kell a vágy beteljesedése által eljutnunk valamihez, amitől jobbnak reméljük az életet. Mert már most is megtapasztalhatjuk a teljességet anélkül, hogy a vágyunk valóban teljesült volna. Ez az állapot új lehetőségeket is megnyithat előttünk, de ha ezt a békét nyertük általa, az már önmagában is felszabadulás.
A vágy beteljesülésének pillanatában megszűnik az a belső távolság, amelyet a vágy és annak tárgya között érzékelünk. Érdemes azt is megvizsgálnunk, mi minden változna meg az életünkben, a kapcsolatainkban, a munkánkban, az otthonunkban, ha a vágyunk most, ebben a pillanatban valósulna meg. Vajon vannak-e olyan belső vagy külső körülmények, amelyek nehezítik, hogy közelebb kerüljünk hozzá?
De talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy mit remélünk valójában a vágyunk beteljesülésétől. Biztonságot, szeretetet, elfogadást, elismerést nyernénk általa? Mert ha felismerjük, mit keresünk legbelül, talán közelebb kerülhetünk ahhoz, amit a szívünk igazán szeretne. És előfordulhat, hogy ennek egy részét már akkor is megélhetjük, amikor a vágyunk még nem teljesült.
Így a vágy nem csupán valami felé vezető út lehet, hanem önmagunk mélyebb megismerésének lehetősége is. És éppen azáltal tudunk felszabadulni, hogy már nem a vágyunk beteljesülésétől tesszük függővé a belső békénket és boldogságunkat.
Ha elindulnál ezen az úton, nagy örömmel várlak egy kötetlen, online beszélgetésre, ahol elmesélheted, mi foglalkoztat mostanában, és együtt megnézzük, mi lenne leginkább támogató számodra. Itt találod meg a részleteket.
Szeretettel,
Gábor Diána
Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm!