Amikor apa és anya kibékülnek a szívemben
Sokan érkeznek hozzám, akik gyermekként nem tapasztalhatták
meg az érzelmi biztonságot. A szülők veszekedései, az elhanyagolás, a verbális
vagy fizikai bántalmazás, alkoholfüggő szülő, válás… Lehetne még sajnos tovább
sorolni, de talán már itt nagyon sokan magukra ismernek. Az ilyen családokban
nehéz mindenkinek, de úgy érzem, akik a leginkább elszenvedői ezeknek a
helyzeteknek, azok a gyermekek.
Ha most azt érzed, hogy ez a téma túlságosan nehéz a számodra, kérlek, legyél türelmes magadhoz és gyere vissza később, amikor már kellő belső stabilitással rendelkezel ahhoz, hogy önismereti keretben tudj foglalkozni vele.
Vannak felnőttek, akik olyan problémák megoldását várják gyermeküktől, ami elsősorban az ő feladatuk lenne, csak éppen nincs hozzá eszközük. Ezek a gyerekek küldöncök a családban olyan üzenetekkel, melyeket szülei képtelenek kimondani egymásnak. Bátrak, és odaállnak, amikor apa és anya veszekednek. Néha ők kapnak pofont. Máskor napokig hozzájuk se szólnak. Van, amikor reggel még kedvesen bánnak velük, de néhány pohárral később már megy az üvöltözés…
Egy ilyen családban felnőni mély nyomokat hagyhat az emberben. Ezek a korai tapasztalatok sokszor hosszú éveken át velünk maradnak, és láthatatlanul formálják azt is, ahogyan önmagunkhoz és másokhoz kapcsolódunk.
Azok, akik voltak annyira tudatosak és elszántak, hogy az önismeret útjára lépjenek, ezen élmények lenyomatait egészen közelről is meg tudják vizsgálni.
Azon kívül, hogy sok minden fájhat még mindig, az önszabotázs, önbüntetés, kapcsolódási nehézségek és a legkülönfélébb életviteli problémák melegágyai lehetnek ezek a korai megélések.
Szeretnék hinni abban, hogy minden szülő a legjobbat kívánja adni gyermekének. De sajnos van olyan család, amelyben ilyen, és ezekhez hasonló miliő a legjobb, amit akkor biztosítani tudtak gyermekük fejlődéshez.
Talán itt most megállnál az olvasással, mert úgy érzed, amit te kaptál otthon, az túlságosan nehéz útravaló volt. És teljesen megértelek téged, senkinek sem lenne szabad átélnie ekkora fájdalmakat. Ha azonban mégis maradnál, kérlek, most állj meg egy pillanatra.
Te ezzel az útravalóval jutottál el oda, ahol ma tartasz. Ezt az utat senki más nem járhatta volna végig helyetted. Talán felsejlik most benned az is, hogy mi az, amiről úgy érzed, elrontottad az út során. De lehetséges, hogy ezt még mindig az gyermek érzi odabent, aki most arra vágyik, hogy valaki elmondja neki, nem az ő felelőssége volt megoldani a szülei problémáit. Nem ő tehet arról, hogy bántották. És nem kellett volna felnőttnek lennie. Egyszer sem!
Rendelkezel mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy bárhol is tarts, innen tudj továbblépni abba az irányba, ahol ez a gyermek gyógyulni tud. És lehet, hogy éppen azért vagy most itt, mert elérkezett az ideje annak, hogy a benned élő gyermek végre figyelmet és szeretetet kapjon.
Elképzelhető, hogy a szüleid időközben rendezték kapcsolati válságukat és újra egészséges kapcsolatban élnek. Az is előfordulhat, hogy haraggal váltak el egymástól, netán egyikük már nincsen közöttünk. Helyettük nem tudsz megtenni lépéseket és nem is kell. Ahhoz viszont jogod van, hogy a belső teredben, a mai napig veszekedő szüleidet kibékítsd.
Vannak annyira elmérgesedett kapcsolatok, ahol ez szinte elképzelhetetlen, hogy az a két ember, akik annyira eltávolodtak egymástól, egyszer őszintén kibéküljenek. A valóságban ez lehet, hogy nem tud megtörténni, de azért a szabad akarat jegyében egy kiskapu maradjon mindig nyitva benned.
Ezen a kiskapun már ma be tudsz lépni és elkezdeni azt a folyamatot, ahol rendezed a benned élő férfi, és a benned élő nő vitáját. Apa és anya azon nehézségeit, amelyeket a mai napig cipelsz legbelül. Talán ideje letenni mindazt, ami nem a te terhed. Talán elég régóta élsz azokkal a fájdalmakkal, amiket ez a folyamatos egymásnak feszülés okoz benned.
Elsőre elég lesz annyi, ha elsuttogod nekik a szívedben, hogy te is ott voltál és végigkísérted az ő szenvedésüket. Ami nekik fájt, az neked is fájt. Gyermek voltál és neked sem voltak eszközeid, amelyekkel megoldhattad volna az ő nehézségeiket. És, hogy mi az amit elvettek tőled, mert nem engedték, hogy önfeledt gyermek lehess.
Szeretnék hinni abban is, hogy ha tudtak volna, olyan felnőttek lettek volna, akik mellett valóban gyermek lehetsz.
Azt nem tudod megváltoztatni, ami egykor veled történt. De azt igen, hogy mit viszel tovább magaddal ebből a jelenedben.
És lehet, hogy a gyógyulás egyik legfontosabb pillanata nem az lesz, amikor megérted a szüleidet, hanem amikor végre megengeded magadnak, hogy letedd azt, ami az övék volt, és átöleld azt, ami benned még fáj.
Amikor apa és anya kibékülnek a szívedben, és ebből a belső békéből végre önmagadat is átölelheted.
Ha úgy érzed, elérkezett az idő arra, hogy ne a múltad fájdalmai irányítsák tovább az életedet, hanem egyre inkább az a felnőtt, aki ma már választhat, szeretettel várlak egyéni foglalkozásaimon.
A belső gyermek gyógyításáról itt olvashatsz bővebben.
Szeretettel,
Gábor Diána
Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében, a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm! :)