Amikor teret adunk a teremtésnek
Vannak dolgok az életben, amelyeket nyomás alatt tudunk csak elindítani. Nem biztos, hogy azért, mert másképp nem lennénk rá képesek, hanem azért, mert túlságosan komfortos volt az addigi működés, még akkor is, ha az már nem szolgálta a fejlődésünket. Ilyenkor az élet küldd egy lökést felénk, hogy dönteni kelljen: merre tovább és milyen lépéseket tegyünk meg azért, hogy a megfelelő irányba indulhassunk el. És ekkor kezdődik el a teremtés gyönyörű folyamata, amiben igen aktívan kell részt vennünk azért, hogy szívbéli vágyaink teljesüljenek. A passzivitás itt már nem képes fenntartani önmagát, mert egy erő ki akar emelni minket abból a stagnálásból, amelyről talán eddig azt hittük, hogy nem létezik belőle kivezető út.
Teremtésünk első lépése a szándék megtétele. E nélkül nincs teremtés, legalábbis az nem egy tudatos teremtés. Olyan, mintha bedobnánk az óceánba egy palackot üzenetünkkel, hogy az csak hánykolódjon, és nem számítana további sorsa.
A tudatos teremtés ezzel szemben végigkíséri ezt az utat és lehetnek akár viharok ebben az óceánban, de mi megvagyunk tartva végig és nem veszítjük el közben szívbéli vágyunkat.
Szándékunkba beletesszük azt az erőt, amely elindítja az univerzum felé üzenetünket, és szívünk vágyát, ami a megfelelő irányba helyezi ezt a teremtést annak érdekében, hogy innentől minden lépésünk e vágy beteljesedését szolgálja.
A fizikai síkon is megteszünk minden tőlünk telhetőt, amire csak képesek vagyunk és amikor már valóban beletettük az energiánkat, a bátorságunkat, a megfelelő tetteinket, akkor adjuk át a Magasabb Tudatosságnak teremtésünket, mintegy ajándék önmagunk számára a Jóistentől.
De még ekkor se dőlünk hátra, mert ha eddig mindent így csináltunk, mély hálát fogunk érezni azért, mert elindultunk szívünk vágya felé és tudjuk, hogy minden a megfelelő időben érkezik meg az életünkben. És minden nap megtesszük a lépéseket e vágy beteljesedése érdekében és tartjuk szívünkben a hálát azért, mert ez már most a miénk.
Mindez egy természetes folyamat, nem egós elvárásokból és akarásból fakad, hanem egy magasztosabb térből: a szívünkből. És egyre nagyobb hálát érzünk azért, mert lehetséges számunkra az az élet, amelyben élhetjük szívbéli vágyunkat és napról napra nagyobb teret érzünk belső világunkban. És csak tágul ez a békés, hálával teli belső tér azért, mert tudjuk, lehetséges amit szeretnénk.
Teret adunk a teremtésünknek, hogy az anyagba formálódhasson.
És ebben a térben megengedés, elfogadás, befogadás és szeretet van. Az Isteni szeretete aki tudja, mi a legjobb a számunkra és mi az, ami valóban a legmagasabb jót szolgálja az életünkben.
És amikor az Isteni akarata, a legmagasabb Rend találkozik szívbéli vágyunkkal, akkor megérkezik az életünkbe teremtésünk gyümölcse.
Talán ma még csak a virágot látjuk, de azzal a szemmel nézünk e virágra, hogy ebből az a gyümölcs fejlődik éppen, amire igazán vágyunk. És már most érezzük az ízét, az illatát és azt az örömöt, amikor először megkóstoljuk, és lecsorog az édes, élettel teli nedű a torkunkon.
És tudjuk, hogy ezt a gyümölcsöt a Jóisten nekünk tartogatja.
Szeretettel,
Gábor Diána
Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében, a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm!