Hogyan szabaduljunk ki az illúziók világából?
Sokféle illúzió tart fogva minket itt a Földön. Vannak közöttük
egészen fájdalmasak, fojtogatóak, amelyektől az ember igyekszik mielőbb
szabadulni. Akadnak azonban olyan, elsőre igen kellemesnek tűnő illúziók is,
amelyek – ha nem vagyunk elég tudatosak – hosszú időre magukkal tudnak rántani
egy olyan megtapasztalásba, amiről valahogy mégis azt hisszük, hogy jó nekünk.
De miért is akarnánk olyasvalamitől megszabadulni, amit kellemesnek, melengetőnek érzünk? Ez olyan, mint amikor egy gyermeket elviszünk a vidámparkba, megmutatjuk neki az izgalmasabbnál izgalmasabb játékokat, majd azt mondjuk, hogy ne próbáljon ki semmit. Ugye mennyire valószerűtlen?
A gyermeknek pont az a dolga, hogy önfeledten játsszon, és csak gyermek legyen. Ahogyan nekünk is csupán ennyi lett volna a feladatunk gyermekként. Ám vannak olyan helyzetek, amikor túl korán fel kell nőni és olyan szerepeket betölteni, amelyek a felnőttlét velejárói lennének.
Ilyenkor sok minden kimarad a gyermekkorból. Olyan dolgok, amelyekre mindannyiunknak szüksége lett volna, de van, ahol ez másképp alakult. Ez a hiány nem marad örökre csendben a belső világunkban. Idővel egyre hangosabban kéri a figyelmünket, mert a mögötte rejlő szükséglet szeretne meghallgattatásra találni.
Amikor felnőttként elérhetetlen illúziókat kergetünk, valójában ezen gyermeki vágyaink, igényeink után futunk tudat alatt. Próbáljuk betölteni azt az űrt, amelyet ezek a dolgok sohasem lesznek képesek betölteni.
Mint ahogy gyermekként is hiányt éltünk meg, bár az igény, a vágy megvolt sok mindenre. Ez a minta marad felnőttkorunkra is, amikor olyan délibábokat kergetünk, amelyekről tudjuk, hogy soha nem érhetjük el őket. De ki akarna délibábokat kergetni? Csakis egy sérült ember, akinek erről szólt a gyermekkora. Ám ez a gyermek szeretne végre felnőni és a saját, beteljesedett életét élni. Azt az életet, amelyet saját maga választ. Szeretne felülni az összes játékra a vidámparkban, és csak élvezni az életet.
Ha úgy érzed, a benned élő gyermek most azt kiabálja, igen, ezt szeretném, akkor szeresd őt nagyon és vidd el abba a vidámparkba. És te, a felnőtt, add meg magadnak azt a szeretetteljes gondoskodást, ami valóban méltó hozzád. Amikor a belső gyermeked elmondhatja végre neked, hogy mi mindenre vágyott gyermekként, és mi az, ami még fáj neki, teljes lényeddel megtapasztalhatod ezt a megtartó, elfogadó gondoskodást.
A kiút mindig egy felismeréssel nyílik meg: amikor kíváncsian és ítélkezés nélkül nézünk rá arra, hogy milyen hiányt próbálunk betölteni.
Ekkor a benned élő gyermek el tud mozdulni abból a megrekedt állapotból, ahová valamikor beszorította az élet. Te pedig képes leszel kilépni azokból a helyzetekből, amelyekben illuzórikus vágyaid irányítanak.
Ekkor érkezel el az illúziók világának végéhez, és egy olyan életet teremtesz önmagad számára, amelyet valóban érdemelsz. Önazonos lehetsz és mély szeretettel és elfogadással tudsz kapcsolódni önmagadhoz. Van választási jogod. Nem kell csendben maradnod. Megteheted azokat a dolgokat, amiket szeretsz. Biztonságos kifejezned az érzéseidet. Nem mások mondják meg, hogy mit kellene gondolnod vagy érezned. És amelyben kibontakoztathatod valódi potenciálodat.
Hiszem, hogy mindannyiunkban megvan ez a képesség, csupán elhatározás és tiszta szándék kérdése, hogy valódi önmagunkat élhessük és kiszabaduljunk az illúziók fogságából.
Ha hívást érzel erre a belső munkára, örömmel és hozzáértő támogatással várlak egyéni foglalkozásaimon, ahol gyógyíthatod a benned élő gyermeket. Erről bővebben itt tudsz olvasni.
Szeretettel,
Gábor Diána
Ha úgy gondolod, hogy ez az írás mások számára is hasznos lehet, és szeretnéd megosztani, kérlek, teljes terjedelmében, a szerző és a www.meruljel.hu megjelölésével tedd. Köszönöm! :)