Ma hajnalban azt énekelte a vörösbegy, hogy lehet másképp is!
Sok minden van az életünkben, amiről tudjuk, érezzük
legbelül, hogy nem jó nekünk, de mégse tudunk változtatni rajtuk. Ezek olyan
automatizmusok, amelyek bár romboló hatásúak és a józanész azt diktálja, hogy
engedjük el őket, de azok kényszerítő erővel szinte uralnak minket. A rossz
szokásaink. Az, hogy beletörődünk olyasmibe, amiről tudjuk, hogy árt nekünk, de
mégis azt gondoljuk, nem lehet másképp. A kupi a fiókban. Ahogyan a testünkkel
bánunk. Az, hogy csak bekapunk gyorsan egy-két falatot, mert annyi dolgunk van,
hogy nincs időnk rendesen, méltóképp megebédelni. Valaki tiszteletlenül
viselkedik velünk, de mi csak legyintünk, mert, hogy minek az ilyennel
vitatkozni…
Gondolkoztál már azon, hogy miért ragaszkodnak hozzánk oly makacsul ezek a destruktív mintázatok? Vagy talán mi ragaszkodunk hozzájuk ennyire? Talán az önbüntető, önszabotáló programjaink miatt? Egész biztosan, de ezek alatt, még mélyebben húzódik egy olyan erő, ami felülír minden észérvet. Ez pedig nem más, mint a biztonságra való folytonos törekvésünk, amely ott van sejt szinten beprogramozva minden élőlényben. A biztonság. Ami a legfőbb irányítója cselekedeteinknek, de még az érzéseinknek is.
Egykor, még gyermekkorunkban valahogyan bántak velünk azok az emberek, akiktől függött az életünk. Mi megtanultuk, hogyan tudunk a legtökéletesebben alkalmazkodni ezekhez a személyekhez, akik életben tartottak bennünket. Az a mód, ahogyan ők gondoztak minket alakította azt, ahogyan mi reagáltunk rájuk. Egy életen átívelve azt is, ahogyan ma tapasztaljuk a világot és önmagunkat.
Amikor még kicsik voltunk, nem volt beleszólásunk a dolgokba. Idomultunk ahhoz, amit a külvilágtól kaptunk. Ez formált minket akkor és mára automatizmussá kövült meg bennünk. Ezek a kövek, van, hogy már súlyos sziklává növekednek bennünk és akár már a testünk is jelezheti, hogy valami odabent, a lelkünkben változásért kiált. Azon nem tudunk változtatni, amilyenek lettünk a minket ért gyerekkori behatások nyomán. Az akkor keletkezett programozottságunk alapja a biztonság érzetének a fenntartása, szinte bármi áron. Ezek a programok hiába romboló hatásúak, akkor is ez adja nekünk a biztonság tapasztalását legbelül, ész érvekkel nem alátámasztható módon.
Ha eddig képtelenek voltunk változtatni azokon a programokon, amelyek a biztonság illúzióját nyújtották, mi lehet az, aminek a hatására most varázsütésre megváltoztathatunk minden számunkra ártalmas programunkat? A kegyelem ölelésében annak a felismerése, hogy ma már választhatunk mást! Felnőttek vagyunk és jogunk van felülírni azokat a destruktív programokat, melyeket gyermekként hoztunk. Jogunk és kötelességünk önmagunkkal szemben, hogy új irányt válasszunk, ha a régi már nem szolgál minket.
Ennek az új iránynak a megtalálásában szeretnék segíteni a hozzám érkezőknek az Önismeret & oldás folyamatokon. Ha érdekel ez a hatékony önismereti és blokkoldó módszer, ITT olvashatsz róla...
Szeretettel, Gábor Diána