Kedves hölgy vendégem ebben a belső utazásában szembesült azzal a ténnyel, hogy miért maradt benne évekig egy mérgező párkapcsolatban és, hogy van kiút belőle. Hű társa, kutyája mutatja végig az utat, vissza az önszeretet természetes állapotába. Következzen a megosztás:  

"Kedves Dia! Most már nagyon vártam a meditációt. Eddig is, de most már azt éreztem hogy nagyon ott akarok lenni. Már ismerős volt a hely, kicsit talán haza jöttem, végre itt vagyok. És vàrtam mi fog történni. Próbáltam megfogalmazni, mit is szeretnék, mi is az ami épp foglalkoztat, amin épp változtatni szeretnék, oldást kérni rá. De igazából Rátok bíztam magamat. És ismét meglepetés, vagyis már meg se lepődök hogy újra minden egyes mondat és pillanat a legtalálóbb volt, amire szüksègem volt. Nehezen tudom elengedni a páromat és bármi más szeretetet befogadni, kivételt ez alól csak kispajtásom jelent, aki végig nyugodtam mellettem szuszogott és simogathattam. Ő az aki a legnagyobb legtisztább legőszintébb és legönzenetlenebb legfelsőbb szeretettel szeret. És felé tudok én is megnyílni igazán. Ez a meditációnk rávilágított arra, hogy mennyi mennyi bántás ért életemben, azoktól akiket a legjobban szeretek. Erős független nőként természetesen bírom a terheket, de rávilágítottál, hogy ezek önbüntető programokká alakultak át. Egészen kicsi korom óta miben éltem, mit, miket éltem át, a személyiségem része lett, pedig nem akartam. Nyilván kapcsolataimat is alakította. Páromat átkarolnám, de nem mertem mert úgyis csak bánt. Nem ezt érdemlem. Nem érdemlem ezt. Több és jobb vagyok ennél. Ami még hatalmas felismerés volt az az ahogyan a fizikai testem reagált. Kezdéskor az egész testem ellazítjuk, szinte érzem ahogy lebegek. De ennél a témakörnél ez nem így volt. Egyszercsak azt tapasztaltam, hogy minden egyes porcikám megfeszül. Szinte sejtjeim álltak vigyázzállásba, készenléti állapotba. Majd tudatosan lazítottam magamon, de az események hatására újra és újra megfeszültem. Egészen addig amíg az oldás el nem érte megfelelő hatását és győzedelmeskedett testem felett. Elképesztő tapasztalás hogy tulajdonképp hogyan is működünk. Mennyit számít amikor az ember érzi, hogy valami nem jó és mer segítséget kérni, ami a legváratlanabb helyről jöhet de a legjobb időben ha nyitottak vagyunk rá. Igazi utazások ezek saját magunkkal, ami arra ösztönöz hogy még többet szeretnék. Magammal, magamból és a segítsèged nélkül ez nem így lenne, Dia! Köszönöm szépen! És még egy gondolat. Mindig bántva voltam, hogy a kutyát jobban szeretem mint Őt. Nem. Ez így nem igaz. Szeretem a kutyát, nagyon! Őt is. De nem jobban, csak máshogy. És tulajdonképp ez a "féltékenység" nem is nekem szólt. Nem én hibáztam. Ez róla szólt. Mert igazából ő arra volt féltékeny, hogy ő nem tud úgy szeretni mint ahogy a kutyám szeret engem. Tökéletesen egy tökéletlent. Mint ahogy én is tanulom, hogy hogyan is szeressem magamat. Mert a pajtásom az igazi tükröm. Nem érdemlem a bántást! "

Hálásan köszönjük a megosztást! "Aki szeret, az bánthat, akit szeretek, az bántani fog" séma sokunkra érvényes, amennyiben gyerekkorunkban kicsiny világunk e köré rendeződött és ez alapján írtuk meg felnőtt életünket is irányító életprogramjainkat. Nem feltétlenül kell testi bántalmazást elszenvednie egy gyermeknek ahhoz, hogy önbüntető programok sorát írja meg magának. Mint ahogy látjuk, mindig van más választásunk, mint örökre beleragadni a sémáinkba, feltéve, hogy rálátunk a létezésükre. Ahhoz, hogy a tudatosság színe elé kerüljenek önsorsrontó mintázataink, alá kell merülni belső világunkba. Ha úgy érzed elindulnál a felszabadulás útján, szeretettel várlak intenzív egyéni foglalkozásaimon. Ha van kutyusod és szeretnéd, hogy veled tartson önismereti utazásodon, a kutyás oldásról ITT olvashatsz...

Szeretettel, Gábor Diána