Mit hittek el magukról gyermekként a jelen kor felnőttei?
Elgondolkoztál már azon valaha, hogy világunkat és a benne élő embereket azok a benyomások és az általuk kialakult hitek alakítják, amit gyermekként elhittek magukról a jelen kor felnőttei?
"Szégyelld magad!"Mondta a felnőtt és Te szégyelled magad a mai napig, mert akkor elhitted neki, hogy arra, amit tettél a szégyen az elvárt emberi reakció. Azért mert a felnőtt is ezt tanulta és nem tudott másra tanítani téged, mint, hogy bizonyos helyzetekben ez a norma. Ha akarod, szégyellheted magad továbbra is, de tudd, hogy ez nem a Te döntésed, hanem egy tanult viselkedési minta. Vagy eldöntheted, hogy elfogadod magadat úgy, ahogyan vagy, hiszen a mostani programozottságod által nem tudsz másmilyen lenni.
"Buta vagy és semmire sem fogod vinni az életben" és Te beteljesítetted a jóslatot, noha lehetne csodálatos az életed, de valaki más döntött erről helyetted…
"Csúnya vagy, kövér vagy, túl sovány vagy…" és Te annak tartod magad a mai napig azért, mert egyszer elhitted ezt valakinek és a tested is meghallja ezeket az üzeneteket és akként formálódik.
És Te mit hittél el a felnőtteknek, társaidnak gyermekként? Mi maradt fenn a szitán, ami még mindig megakasztja az életed?
Ha körülnézel a világban, láthatod mennyiféle szenvedés létezik csak azért, mert az emberek nem az eredendően tiszta létben vannak jelen, hanem a rárakódott negatív programok, diszharmonikus mintázatok által irányítva tapasztalják a világot, önmagukat és a többi embert.
Ha a kegyelem útjára lépsz és kapcsolódsz ahhoz a gyermekhez, aki mindmáig ott él benned, máris egy óriási lépést teszel a szabadabb életmegtapasztalás felé. Lehet, hogy olyasmivel fogsz találkozni, amire nem számítottál. Ami fájdalmas és legszívesebben elmenekülnél előle. Ám azt tudnod kell, hogy nincsenek kerülő utak, ha önmagad felszabadítását választod.
A bennünk lerakódott "iszap" tündérporral való behintése ("Gondolkodj pozitívan!") egészen odáig működik, ameddig valaki meg nem találja azokat a "kapcsoló gombokat", amelyek újra aktiválják a gyermekkorban elszenvedett és még kioldásra váró sérüléseket. Amíg ezek a "gombok" ott vannak, addig bizony jönni fognak azok az emberek és azok a megtapasztalások, melyek újra és újra aktiválják a fájdalmas gyerekkori lenyomatokat mindaddig, amíg azokat ki nem dolgozzunk magunkból.
Nincs más hátra, mint átölelni a belső gyermeket és meghallgatni a történetét.
Megengedi egyáltalán ezt az ölelést, vagy elhitte valamikor, hogy nem érdemli meg a szeretetet?
Megfigyelni, hogy hol helyezi el magát ebben a világban, esetleg folyamatosan menekül onnan?
Meghallgatni őt, ha tud egyáltalán beszélni az a gyermek, vagy olyan nagy elnyomásban nőtt fel, hogy az lett a norma a számára, hogy hallgatni kell. És ebben a hallgatásban van ott annak a kicsi gyermeknek a fájdalma, hogy nem érezheti azt amit érez. Nem mondhatja és nem teheti azt amit szeretne…és ez az elfojtás vált az állapotává. Az érzelmek, vágyak, cselekvés elfojtása.
Ebben az elfojtásban él a mai napig benned ez a gyermek, amikor nem állsz ki a jogaidért, amikor csöndben vagy pedig szólni kéne, amikor el kellene menni de Te mégis ott maradsz…Te a belső gyermek elfojtásaiban élsz és ezért nem állsz ki magadért és a jogaidért. Ezért nem állsz fel a számodra méltatlan helyzetekből és ezért tűröd el a megalázást, jogaid semmibe vételét. Mert valamikor, amikor még kicsi voltál hallgatni kellett. Tűrni kellett. Maradni kellett…azért mert nem volt más választásod, mint elhinni azt a felnőttnek, hogy hallgatni kell, tűrni kell, maradni kell. De ma már választhatsz mást!
Az is lehetséges, hogy olyan súlyos traumákat éltél át gyermekként, hogy az egyetlen lehetőséged az volt, hogy bezárd magad. Erről persze felnőttként fogalmad sincsen, egyszerűen csak boldogtalan, szorongó, befelé forduló vagy és elfogadod ezt, mert ezt szoktad meg, ez a normális neked és kialakítod az elkerülő taktikáid. Nem kapcsolódsz senkivel, de leginkább önmagaddal nem. Ez esetben azzal kell kezdeni a munkát, hogy életedben először kapcsolódsz a belső gyermekkel és biztosítod róla, hogy már nincs egyedül és szépen, lassan elkezdhet kijönni, mert elmúlt a veszély. És innentől kezdve minden nap kapcsolódsz vele, hogy láthassa, van egy olyan világ is, amiben törődnek vele és az igényeivel, vágyaival. Egészen addig, amíg a szíved csordultig telik békével, hálával, bizalommal azért, mert van egy életed, amiben már nem kell önmagadban bezárkózva létezned tovább.
Ez egy lehetséges és választható út. Onnan tudom ilyen biztosan, hogy én már végig kísértem rajta az én belső gyermekemet, aki ma már tudja, hogy nem rontott el semmit. Hogy amit szeretett volna, az mind rendjén volt és amit tettek vele a felnőttek, az nem azért volt, mert ő rossz lenne. Megtaláltam magamban az eredendően tiszta, önfeledt, kreatív felfedezőt. Azt a felfedezőt, aki mindenkiben ott él és szívem legnagyobb szeretetével ehhez az eredendően tiszta belső gyermekhez vezetem vissza a hozzám érkezőket.
Ha úgy érzed segítségre van szükséged ezen az úton, szeretettel várlak a belső gyermek sebeinek oldására. Erről ITT olvashatsz bővebben...
Szeretettel, Gábor Diána