Mit hittél el magadról gyermekként?
Ez az írás - a teljesség igénye nélkül - azt vizsgálja, milyen hiedelmek alakultak ki bennünk gyermekként.
Ha olvasás közben erős érzelmeket tapasztalsz, vagy nem érzed magad késznek mélyen foglalkozni velük, engedd meg magadnak, hogy csak annyit fogadj be belőle, amennyi most biztonságos. Az önismereti munka akkor tud igazán segíteni, ha van hozzá belső stabilitás.
Elgondolkoztál már azon valaha, hogy világunkat és a benne élő embereket azok a benyomások és az általuk kialakult hitek alakítják, amit gyermekként elhittek magukról a jelen kor felnőttei?
"Szégyelld magad!" Mondta a felnőtt és az egykori gyermek a mai napig szégyelli magát hasonló helyzetekben, mert valamikor elhitte, hogy arra, amit tett, a szégyen az elvárt emberi reakció. Azért mert a felnőtt is ezt tanulta és nem tudott mást tanítani, mint, hogy bizonyos helyzetekben ez a norma. Ha most érintettséget érzel, tudd, hogy szégyent érezni nem a te döntésed, hanem egy tanult viselkedési minta. Ma már eldöntheted, hogy elfogadod magadat úgy, ahogyan vagy, hiszen a mostani programozottságod alapján nem tudsz másmilyen lenni.
"Buta vagy és semmire sem fogod vinni az életben" és az a gyermek beteljesítette a jóslatot, noha lehetne csodálatos az élete, de valaki más döntött erről.
"Csúnya vagy, kövér vagy, túl sovány vagy" és ő annak tartja magát a mai napig azért, mert egyszer elhitte ezt valakinek.
Ha van kedved, és biztonságosnak érzed, állj most meg egy pillanatra és tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:
Te mit hittél igaznak magadról a felnőtteknek és társaidnak gyermekként?
Mely hiedelmek élnek még ma is benned?
Ezek a hitek hogyan befolyásolják az életed?
Ha most felfedeztél valamit, tudd, hogy nem vagy egyedül. Ha körülnézel a világban, láthatod mennyiféle szenvedés létezik csak azért, mert az emberek nem az eredendően tiszta létben vannak jelen, hanem a rárakódott negatív programok, diszharmonikus mintázatok által irányítva tapasztalják a világot, önmagukat és a többi embert.
Ha szeretettel és elfogadással kapcsolódsz ahhoz a gyermekhez, aki mindmáig ott él benned, máris egy óriási lépést teszel a szabadabb életmegtapasztalás felé. Lehet, hogy olyasmivel fogsz találkozni, amire nem számítottál. Ami fájdalmas és legszívesebben elmenekülnél előle. Ám azt tudnod kell, hogy nincsenek kerülő utak, ha önmagad felszabadítását választod.
A bennünk lerakódott "iszap" tündérporral való behintése ("Gondolkodj pozitívan!") egészen odáig működik, ameddig valaki meg nem találja azokat a "kapcsoló gombokat", amelyek újra aktiválják a gyermekkorban elszenvedett és még kioldásra váró sérüléseket. Amíg ezek a "gombok" ott vannak, addig bizony jönni fognak azok az emberek és azok a megtapasztalások, melyek újra és újra aktiválják a fájdalmas gyerekkori lenyomatokat mindaddig, amíg azokat ki nem dolgozzunk magunkból.
Nincs más hátra, mint átölelni a belső gyermeket és meghallgatni a történetét.
Megengedi egyáltalán ezt az ölelést, vagy elhitte valamikor, hogy nem érdemli meg a szeretetet?
Megfigyelni, hogy hol helyezi el magát ebben a világban, esetleg folyamatosan menekül onnan?
Meghallgatni őt, ha tud egyáltalán beszélni az a gyermek, vagy olyan nagy elnyomásban nőtt fel, hogy az lett a norma számára, hogy hallgatni kell. És ebben a hallgatásban van ott annak a kicsi gyermeknek a fájdalma, hogy nem érezheti azt amit érez. Nem mondhatja és nem teheti azt amit szeretne… és ez az elfojtás vált az állapotává. Az érzelmek, vágyak, cselekvés elfojtása.
Amikor nem állsz ki a jogaidért, amikor csöndben vagy pedig szólni kéne, amikor el kellene menni de te mégis ott maradsz, egy vékonyka hang szeretne üzenni neked odabentről. Ha úgy érzed ez számodra is valós, akkor még ma is a belső gyermek elfojtásaiban élsz és ezért nem állsz ki magadért és a jogaidért. Ezért nem állsz fel a számodra méltatlan helyzetekből és ezért tűröd el a megalázást, jogaid semmibe vételét. Mert valamikor, amikor még kicsi voltál hallgatni kellett. Tűrni kellett. Maradni kellett… azért mert nem volt más választásod.
De ma már választhatsz mást!
Ha érzed, hogy feladatod van ezzel a témával, ez esetben azzal teheted a legtöbbet önmagadért, hogy kapcsolódsz a belső gyermekeddel és biztosítod a jogairól. És innentől kezdve minden nap kapcsolódsz vele, hogy láthassa, van egy olyan világ is, amiben törődnek vele és az igényeivel. Egészen addig, amíg a szíved csordultig telik békével, hálával, bizalommal azért, mert van egy életed, amiben szabad érezned, kimondanod a vágyaid és érvényesíteni a jogaid.
Ez egy lehetséges és választható út. Onnan tudom ilyen biztosan, hogy én már végig kísértem rajta saját belső gyermekemet, aki ma már tudja, hogy nem rontott el semmit. Hogy amit szeretett volna, az mind rendjén volt és ami történt, az nem azért volt, mert ő rossz lenne. Megtaláltam magamban az eredendően tiszta, önfeledt, kreatív felfedezőt. Azt a felfedezőt, aki mindenkiben ott él, és ehhez az eredendően tiszta belső gyermekhez vezetem vissza a hozzám érkezőket.
Ha szeretnél kísérettel kapcsolódni a belső gyermekeddel és ránézni arra, hogyan alakítják a gyermekkori hiedelmeid a mai döntéseidet, ebben nagy szeretettel tudlak támogatni.
A belső gyermek gyógyításának egyik lehetséges útjáról itt olvashatsz bővebben.
Szeretettel, Gábor Diána